Zöldfülű? Szakács?

Jómagam gyakorló háziasszony vagyok viszonylag friss férjjel, és egy egy éves kislánnyal – rájuk főzök. Most. Viszont hosszú évekig nem sütöttem-főztem, kislányként nem tanultam el a konyhában a fortélyokat anyukától, nagymamától. Lett volna rá lehetőségem, csak akkor még nem érdekelt a gasztronómia…

Szüleim és húgaim nagyon jó szakácsok – ösztönösen és receptből is remekműveket képesek összehozni, így a "konyha-tündérség" váratott egészen addig, míg önálló háztartásom nem lett. És egy olyan konyhám, ahol én vagyok a főnök. Csakhogy kevés tapasztalattal a hátam mögött, hiába volt egy szuper recept a kezemben – gyakran megakadtam az elején. Habarás, juliennre vágni… Ilyenkor jött a telefon anyunak, később anyósnak – akik türelmesen elmagyarázták mit csináljak.

Ma még mindig nem vagyok a gasztronómia felkent lovagja, de már bátrabban látok neki a főzésnek és ha fakanállal a kezemben telefonálok is - jobbára csak csevegek, nem pedig segítséget kérek.

Mi is a habarás? Hogyan készül a besamel? Melyik a lábas és melyik a fazék? Mit lehet tenni, ha elsóztam az ételt? Miért lett keserű a padlizsánkrém?

A Zöldfülű szakács egy olyan oldal lenne, ahol igyekszem összegyűjteni azokat a konyhai alapműveleteket, praktikákat, trükköket, amiket az átlag szakácskönyvek nem tartalmaznak.

A blog még most indul, kis idő kell, hogy az eddig összeszedett anyagot olvashatóan, és átláthatóan feltöltsem, így kis türelmeteket kérem!

Illetve, ha valamit kihagytam – jelezd, kérlek; vagy, ha van egy jó kis konyhai praktikád – azt szívesen látjuk! 

Jó olvasást! És jó főzőcskézést!

Vera